A címben feltett kérdésre a válasz,  nagy átlagot nézve minden bizonnyal igen.

Na de kit érdekel a nagy átlag? Rendben, ez költői kérdés volt, a társadalomtudományok terén ügyködőket nagyon is izgatja a téma, úgyhogy bőven lehet olvasgatni cikkeket, tanulmányokat arról, hogy milyen drasztikusan csökken a fiatalok körében az olvasási kedv. Most tekintsünk el attól, hogy az interneten található információk jó része írott, így még az is olvas, aki könyvet nem igen vesz a kezébe. Mindettől függetlenül van egy igazi könyvmoly réteg, akik el nem tudnák képzelni az életüket a nélkül, hogy óráról órára egy másik világba csöppenjenek.

Szerintem nem az egész fiatalságot kell félteni attól, hogy „elfelejtenek olvasni”, hiszen csak körül kell nézni például a moly.hu-n vagy Rukkolán. A közösségi oldalak mellett rengeteg olyan blog is található, ahol a fiatal korosztályból lelkesen osztják meg a könyves élményeiket a nagyvilággal.

Én azt mondom, hogy aki olvasó fiatalokat keres Magyarországon, az talál is, és egy olvasni vágyó fiatal, ha az osztályteremben vagy közvetlen közelében nem is talál partnert arra, hogy olvasásról beszélgessenek, az internetnek köszönhetően könnyen bukkanhat olyan közösségekre, ahol nem hogy nem furcsa, ha valaki olvas, hanem ez a mindennapi élethez szorosan kapcsolódó hobbi, kikapcsolódás, életérzés.

„Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal.  Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.”

George R. R. Martin: Sárkányok tánca

Ez az egyik kedvenc idézetem a Tűz és jég dala ciklusból, mert amikor olvastam ezeket a szavakat az egyik szereplőtől, Jojentől, egy pillanatra ugyan kizökkentem a történetből, de az csak addig tartott, amíg hevesen bólogattam magamban, hogy bizony, bizony, ez így igaz. Aztán a következő pillanatban merültem is vissza a távoli világban kalandozók életébe – bár számukra kevésbé tűnhetett kalandnak, mint nekem, kellemesen hátradőlve a függőszékemben.

Persze a Trónok Harca világ pont olyan, amit én is a sorozat miatt ismertem meg és kezdtem el olvasni, de sokan megmaradnak annál, hogy ha itt a sorozat, akkor minek olvassák? Azért, mert teljesen más a két élmény. Na, mondjuk ezt mondhatom egy olyan személynek, aki az életében nem vett még magához könyvet a kínkeserves kötelezőolvasmányokon kívül. Egyébként a Trónok Harca talán nem a legjobb példa, mert mindegyik kötete ezer oldal körül mozog, az meg azért egy csöppet elrettentő lehet. Az ötödik kötetet én is vagy egy évig halogattam, mert egy Sárkányok tánca helyett elolvas az ember öt másik könyvet. Aztán egy hónap alatt csak sikerült azt is kivégezni.

Ha nem akarsz hónapokat tölteni egy könyv elolvasásával, akkor egyrészt olvass többet Facebookolás helyett, másrészt pedig megannyi rövidebb, de szintén elképesztően izgalmas könyv vár elolvasásra.

A könyvek persze Magyarországon egy könyvesboltban vásárolva egy átlag tinédzser „jövedelméhez” képest egetverően drágák, de elég sok módja van olcsóbban könyvhöz jutni, például ott vannak a könyvtárak, sok egyszer-kétszer olvasott, de jó állapotban lévő könyvet meg lehet találni online piactereken (Vatera, Jófogás, olx.hu, stb.), meg hát a DVD-ken megjelent filmek is nevetségesen drágák, aztán valahogy mégis mindenki megnézi őket. Gondolom, értitek az enyhe célzást. Akik keres, az talál bőven könyvet is az interneten.

Az én könyvmolyságom, mint annyi más velem egykorúnak, nagyjából a Harry Potterrel kezdődött. Azért csak nagyjából, mert előtte is olvasgattam néhány Pöttyös Könyvet, de a Potterrel kezdődött a nagy imádat, és az általános iskolás éveim alatt rengeteget olvastam, Harry Pottereket ezerszer, „kislányos” tini könyvek, A neveletlen hercegnő naplója, ilyesmik.

Gimiben valahogy elmaradtam az olvasással, inkább csak nyaranta olvasgattam. A kötelezőkkel általában megbirkóztam, meg persze faltam az új Potter köteteket.
A következő nagy áttörést Anne Rice vámpírkrónikái hozták, utána pedig jött a már fent említett Trónok Harca és rászoktam, hogy naponta olvassak. Amióta pedig néhány éve rátaláltam a Molyra, teljesen megtáltosodtam olvasás terén. Előtte bele sem gondoltam, hogy milyen rengeteg olyan könyv van, ami alapvetően érdekel, csak eddig a létezéséről sem tudtam, mert hát tisztelet a kivételnek, de ahogy az a reklámok nagy részére igaz, a könyveknél sincs másként, hogy amit napról napra szembejönnek velünk például a metróra kiplakátozva, azok sajnos túl gyakran, finom szólva, pocsék írások, igencsak népbutító jelleggel.

Az elkövetkezendőkben egy olyan cikksorozatot szeretnénk indítani, ahol rövid ajánlókat írunk a legutóbbi olvasmányainkról, hátha kedvet kap hozzájuk, aki alapvetően szeret olvasni, csak a könyvek rengetegében nem tudja, mihez nyúljon.