|
"Szerelmi bánat"
Tachion 2013.01.15. 14:53
Mielőtt megírtam volna ezt a cikket, kicsit körülnéztem az interneten, hogy mégis mit írnak róla – és találtam is pár hihetetlen "bölcsességet", úgyhogy most mindent félretéve a saját tapasztalataim következnek arról, hogy hogyan lehet a lehető leggyorsabban túl lenni egy szakításon, vagy egy visszautasításon.
A legfontosabb dolog, hogy ne add át magad teljesen a fájdalomnak. Több weboldalon is írnak olyanokat, hogy ilyenkor belefér a hiszti és az önsajnálat is, de ez egy hatalmas hülyeség. A hisztinek nagyon-nagyon kis mértékben még lehetnek jótékony hatásai, feltéve, ha megnyugszol tőle, de hosszabb távon csak azt éred el vele, hogy teljesen kiborulsz (és a környezetedet is kiborítod). Az önsajnálatról nem is beszélve. Ha lelkileg össze vagy zuhanva, akkor ne kimászni akarj a helyzetből, helyette inkább sajnáld magad... Remek tanács! Egyenes út a depresszióhoz.
(Mielőtt bárki félreértené: nem azt mondom, hogy ne mutasd ki, hogy szenvedsz, hanem azt, hogy már rögtön a legelejétől kezdve próbáld összekaparni az önbecsülésed, és ebben sem a hiszti, sem az önsajnálat nem segít.)
Mit lehet tenni a fájdalom ellen?
Különleges praktikák nincsenek, egyszerűen le kell az egészet zárni. Nem könnyű, de jobb, mintha hetekig, hónapokig szenvednél.
A legegyszerűbb az, ha megbeszéled a dolgot valaki olyannal, akiben megbízol, aki már nem teljesen tini, és viszonylag kívülről látja a helyzetet, - utána pedig az egészet félreteszed. Próbáld kerülni a volt barátoddal való találkozást, keress valami hobbit, sportolj, kreatívkodj, foglalkozz a barátaiddal, a lényeg, hogy ne gondolj rá. Értelemszerűen a hobbi ne azt jelentse, hogy szomorú, szerelmes zenéket/filmeket/idézeteket hallgatsz/nézel/olvasol, mert tényleg nem lesz tőle jobb. Ezekből maximum annyit szűrhetsz le, hogy más is volt már ilyen helyzetben, de ettől még neked nem fog kevésbé fájni. Viszont, ha eltereled a figyelmed, viszonylag hamar túl lehet rajta lenni.
„Azért maradjunk barátok!”
Sokan próbálkoznak ezzel szakítás után, pedig ez az a dolog, ami – ha hosszabb ideig voltál szerelmes – egészen biztosan nem működik. Ha egyszer valaki visszautasított, vagy egy párkapcsolatnak vége, abból igazi, mély barátság sosem lesz. (Vagy a sérelmek miatt, vagy azért mert valamelyikőtök még mindig szerelmes.)
Írta: Tachion
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Archívum
SZIA OZSIP! teljesen átérzem a problémádad, ugyan is velem is ugyan ez történt...nekem is legkobb barátom a srác, és egy barátnőm pasija volt...egyszer amikor haza fele mentem a suliból szerelmet vallott....még nem volt senkim soha, és nagyon vártam már erre, persze kedveltem is, ezért igent mondtam, de életem legnagyobb hibája volt..rájöttem, hogy a barátnőmmel (akivel már nem sokat beszéltünk) még mindig járt akkor amikor engem meg kért..szóval igen, elég nagy botrány lett. egy darabig jártam vele, de nem bírtam ki, mert rájöttem, hogy csak barátként szeretem, és bűntudatom is volt...borzasztó volt, szakítanom kellett vele, és az volt a legszomorúbb, hogy láttam, hogy szeret, és hogy fáj neki...nem akart hazaengedni sem...szerencsére ott volt a barátnőm (gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ezért segített, és beengedett hozzájuk) ezek után már nem is nagyon beszéltem a pasival egy ideig, pedig legjobb barátom volt....de ezért ne aggódj...nem emlékszem pontosan, hogy hogy, de újra összebarátkoztunk, csak idő kellett...na jó....és a haverja
viszont az a gáz, hogy kiderült, hogy a haverja is szeret, akit meg az a barátnőm szeret, aki segített...és a még nagyobb baj, hogy én is szeretem a haverját 
de engem meg még mindig szeret az a scrác....persze, nem jöttem vele össze, de még így is nagy volt a kalamajka...csoda, ha követni tudot, amit én itt most összeírkáltam 
de a lényeg az, hogy nincs semmi baj, lehet, hogy ez most nehéz, de majd minden rendbe fog jönni :)