szerintem azért nem, mert ilyenkor a lány "hülyének" nézheti a fiút, és ezzel lőttek a dolognak...

Szerintem igenis, létezik életre szóló barátság. Vagy legalábbis, amíg a másik él :) xx-nek üzenem, hogy volt egy barátnőm, akit az óvodában ismertem meg. Aztán mikor első osztályba mentünk, ő a családjával Olaszországba költözött, mert az apukája ott kapott valami munkát. Tartottuk a kapcsolatot, karácsonykor, szülinapokkor képeslapot küldtünk egymásnak stb., nyáron mindig hazajöttek Magyarországra, akkor is párszor együtt voltunk. Most, 10 év múlva legeslegjobb barátnők vagyunk, mivel úgy alakult, hogy hazaköltöztek, őt fölvették ugyanabba a középiskolába, és most egy osztályba járunk :) Szóval szerintem, ha igazán megvan a szikra, vagyis tényleg jó barátok vagytok, akkor, egy költözés sem szakíthatja félbe. Ennyit erről. Egyébként lehet hogy nem a témához illik, mert lánybarátok vagyunk, csak zavart ez a "nem létezik életre szóló barátság"... igenis létezik.

Hát igaz későn de bele szólnék...xx-nek több igazat adnék mint Masnak ... mert van egy barátod és ha szereted és bejön  meg minden és csak azért nem jönnétek össze mert ha szakítotok akkor nem lesztek többet barátok??? ez egyértelműen hülyeség... ja és egy barát nem biztos hogy egy életre szól (tapasztalat) Egy nagyon jó internetes barátnőm volt .... együtt szerkesztettünk GP-t meg minden és közben egy másik lányal is jóban voltam és hárman akartunk közös oldalt... de hát képzeljétek el hogy amíg én (kb 1-2 napig) nem voltam fent msn-en vagy máshol addig a barátnőm átált ahoz a lányhoz akivel jóban vagyok... sokan gondolom azt kérdezitek ezzel mi a baj? HÁT az hogy közösségi oldalakon őt megjelöli minden képén és már viccből édesemnek nevezik egymást... NAH HÁT SZÉPÉPEN ELVESZTETTEM EGY JÓ BARÁTOT! (Azóta már nagyon nem is szoktunk beszélgetni....szóval ennyi volt:S)

Kedves xx-nek üzenném:
Inkább az első mint a második. Naiv világ életemben nem voltam, megéltem már pár dolgot. Ahogy Te is mondtad, egy barátságért igenis meg kell dolgozni, nem ingyen van. Mint ahogy az életben mindenért fizetni kell. Nekem nagyon sokáig nem voltak barátaim, se óvodában (Hogy is lehetne, egy kisgyerek még nem tudja mit jelent ez.) se általános 6. osztályáig. Akkor ugyanis megismerkedtem egy új lánnyal, pedig nem is ugyanabba az osztályba jártunk, ráadásul két ellenkező embertípus. Ő a vidéki lány, rózsaszín köddel a feje felett, a kis naiv, én pedig a komor lány aki körül perzsel a levegő (ő fogalamazott így a minap :D) És igen. Megváltoztattuk egymást, sülve-főve együtt voltunk. Pedig ez csak általános volt. Amikor pedig elballagtunk megigértük, hogy barátok maradunk. Külön suliba mentünk így természetes hogy ő is meg én is más társaságba kerültünk. Ő is megváltozott, meg én is. Neki is lettek barátai meg nekem is. De ettől független mégis, szinte minden nap találkozunk, és ami a legfontosabb én is ugyanúgy szeretem őt és ő is engem mint akkor. (Persze barátilag :D) És tudom, hogy tényleg egy életreszóló barátom. Hogy az osztályból a két barátnőm mennyire lesz életreszóló.. nem mondom hogy nem tudom, inkább bízom, hogy jól választottam.
És bocsi, hogy így mindenkire rázúdítom a kis történeteimet, csak azt szerettem volna mondani, hogy igaz-életre szóló barátok igenis vannak. Csak jó embereket kell barátnak választani, ennyi. És mint minden kapcsolatba, ebbe is energiát kell fektetni. Nem pusztán a szerencse dolga. Bár szerencsének tényleg szerencsés vagyok. ;)

 Szia. Hát tulajdonképpen mostmár elég nagy probléma merült fel: van egy fiú az osztályba aki állandóan menősködik, fel akarja magára hívni a figyelmet, egyszerűen nem bírom a szánalmasságán, és a lentebb említett lány meg állandóan rajta lóg. =S

 Nekem leginkább a második indok igaz. Suliban többször is voltunk padtársak és akkor egész jól kijöttünk úgy szórakozásilag, de utána amikor már nem ültünk egymás mellett, akkor már olyan semmilyen. És nem tudom hogy mit szólna ha elmondanám neki.. pedig nagyon szeretném ha bejönne. =S

Kedves Mas, nekem pedig ebbe kell belekötnöm, amit írtál.
Hogyha neked a barátok megmaradnak egy életre, akkor vagy nagyon nagyon szerencsés vagy (remélem inkább ez az igazság), vagy nagyon naiv. Nem tudom kinek van olyan barátja, akit megismert az óvodában, és még harmincévesen is tart a kapcsolatuk. Jó, ez egy nagyon eltúlzott példa, de azért érthető. Ugyanez általánosban, megismered, ha gimiben is együtt lesztek, akkor van esély, hogy ez megmaradjon, de ha nem, akkor bizony nagyon keményen kell dolgozni, hogy ne felejtődön el. Időközben ő is új társaságba kerül, és igencsak megvan rá az esély, hogy eltávolodjatok egymástól. A barátok sajnos tényleg csak jönnek-mennek, ahogy te is újabb és újabb társaságokba kerülsz, és új emberekkel ismerkedsz meg. Fáj elveszíteni, igen, de sajnos a mai világban már nagyon nehéz ezeket a dolgokat kiküszöbölni.
Akárhogy is, nem mindenkinek adatik meg az a barát, aki egész életében megmarad. Sajnos ez így van. Az egyetlen esély, ha valakinek van testvére, és jó a kapcsolatuk. Tőle nemigen szabadulhatsz meg egyhamar. :D
És még nem is mondtam a másik lehetőséget, ha akaratod ellenére szakítanak el a baráti körödből. Költözés. Mondjuk egy másik városba. Hidd el nekem, egy idő után szinte lehetetlen fönntartani azt a barátságot. Tapasztalatból mondom.
Bár azzal én is egyetértek, hogy barátságot soha nem szabad eldobni.

Ne haragudj de bele kell kötnöm a válaszodba, főleg az utolsó pár mondatba. Barátok jönnek-mennek? Akkor azok nem igazi barátok. A barátok egy életre megmaradnak. Hogy lehet ilyet írni pont egy ilyen oldalon. Mintha egy embert helyettesíteni lehetne. Neked pedig kedves fiú, csak azt tudom tanálcsolni, hogy egy barátságot eldobni hatalmas hiba lenne. Tényleg megérné egy olyan kapcsolatért ami lehet nem is működne? Ráadásul egy barát sokkal többet ér, szerintem. Lehet, hogy én vagyok az elfogult, bocsánatot is kérek a kirohanásomért. De tapasztalatból beszélek, több barátnőm is volt akiknek szerelmet vallott a barátjuk. De ők bölcsen döntöttek és nem szakítottak meg egy barátságot. Ráadásul én is tudom milyen érzés elveszíteni egy barátot.
Hidd el, szörnyen hiányozna.

 Sziasztok;)

Nálam az az eset  van, hogy az egyik osztálytársam tetszik és nem merem be vallani neki, hogy tetszik nekem, mert már jártam egyszer egy osztálytárssal és utána fél évig nem beszéltünk és nem akarom ezt újra átélni...persze itt még az is van, hogy a barátom is és attól is félek egy picit, hogy ha elutasít akkor a barátságunknak is vége :s... szerintetek mit tegyek? vagy mit csináljak??

Üdv.: Egy fiú