Na, jó. Ebből elég.

Azoknak, akik "fordítva raknák bele a gyerek szájába a cigit", elküldeném mély sajnálatom, amiért ilyen felszínesek és tájékozatlanok.

A dohányzók nagy része nem menőzésből szokott rá, hanem mert borzalmas életük volt. Ja, úgy én is könnyen pofázok, hogy fogalmam sincs, milyen az, ha minden nap megvernek, kidobnak. elmondják, milyen unorító kis mocsok vagyok stb.

Az én családtagjaim nagy része dohányos, és mégsem dugnám le fordítva a cigit a torkukon. Miért? 

Mert igen, engem is irritál, ha bárhová megyek, mindenütt mérgező füstöt kell beszívnom, de isntenem... Ennyi szenvedő ember van a Földön!

Ó, és az autók? Hm? Azokkal mi van? És azokkal, akik az 5 méterre lévő kiskereskedésbe kocsival menek el?

Jó, én is szeretem az autókat, de...

Na, mindegy. Visszatérve a dohányzásra:

1. Én értem, hogy a jó életű, egészséges embereket kiborítja a cigiszag, de erre nem a dohányzók utálata a megoldás. Inkább segítsünk a sérült embereken, mert azzal magunknak, az illetőnek, és még a Földnek is segíthetünk. És nem, nem úgy értem ezt, hogy minden egyes dohányzónak a megváltójává kell válnunk, de azért mégiscsak szép gesztus, ha kedvesek vagyunk még a pöföktető embertársainkkal is.

2. Viszont azt nem nyelem le, ha valaki ocsmányul fogalmazza meg a mondandóját. Áruljátok el, szerencsétlen egyed mit ártott nektek? Hm? Konkrét példátok van?

Oké, most a kedvetekért a menőzőkről is szót ejtek,

SENKI SEM TESZI MAGÁT TÖNKRE MENŐZÉSBŐL!

UNDORÍTÓÓÓÓÓ!!! GUSZTUSTALAN.

Teljesen egyetértek a cikkel, végre egy normális oldal, ahol az emberek normálisan közelítik meg a dolgokat! Jó érzéssel tölt el, hogy rajtam kívül vannak még mások, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint én, vagyis normális ember módjára!

Üdvözletem!

 Meglepő és mulatságos kettőssége vagyok a dohányzásnak.
 Én is ellene vagyok, hogyha valaki dohányzik, főleg, hogyha fiatalokat látok, cigarettával. Kiakasztó és legszívesebben lehurrognám mindannyiukat, hogy elment-e a normális eszük.
 Ugyanígy családtagjaimat is próbálom leszoktatni, hogy ne tegyék, mert semmi értelme nincsen.
 Körülöttem élőknek is mindig mondom, hogyha tehetik akkor ne szívjanak el egyetlen szálat sem!

És miért vagyok kettősség?

17 éves vagyok. Több mint 3 éve dohányzok. És őszintén szólva eddig még csak egyszer próbálkoztam a lerakásával...

 És most mondhatják sokan, hogy én papolok, aki szintúgy nagyon fiatalon kezdett bele és mai napig is szívja. De azt hiszem igenis jogom van ellene szólni, mert nagyon is tisztában vagyok a hátrányaival:
- Elveszi a szünetemet suliban... Bár való igaz vannak akik kikísérnek barátok, de például az akit a legjobban bírok, ő nem teheti meg mert aszmás. Már pedig vele szeretem tölteni a szüneteimet.
Ráadásul majdnem megbüntettek miatta, de erről már nem akarok bővebben beszélni.
- Télen (vagy akár nyáron is ha hideg van este) fagyoskodhatok miatta. Mert ugye iskolán belül nem lehet, meg a kedvenc presszómban sem engedett bent cigarettázni. De azt hiszem meg is tudom érteni a nem dohányzóakat.
- Évekig hazudtam szüleimnek, ráadásul apámnak még mindig... Hagy ne mondjam azt hiszem ez elég kellemetlen érzés.
- Sokan csalódnak bennem emiatt. A legjobban talán az informatika tanárom szavai fájtak ("Na Layo, pont belőled nem néztem volna ki").

 Szóval én is azt mondom, aki teheti, az ne szokjon rá, ne is vegye a szájába. Amúgy is az első slukk nem is olyan jó. Én kis híján megfulladtam tőle...
 És nem a szentség szól belőlem, pusztán a tapasztalat. Vegyetek nyugodtan rossz példának!

 Csatlakozom az előttem szólóhoz, a gyerekek szájába én is fordítva tolnám bele a cigarettát. Az túlzás azért, amit ma menőzés címén művelnek.

A baj az, hogy aki egyszer „szenvedett” már függőségben, az mindig az marad, függetlenül a függés tárgyától. Bármit lehet neki mondani, mutogatni, nem fogja letenni, mert mint mindenki más, hajtja a maga igazát.

Mind a két táborra értettem, hogy képtelenek kompromisszumot kötni, nem csak arra, hogy az hajtsa a fejét igába, aki nem dohányzik. Mert rávenni és levenni a két tábort egy-egy véleményről nem lehet, így törekedni kell az optimális közép felé amennyire lehet. Így értettem.

Mert teszem azt, ha látom, hogy valaki nekem akar jönni, mert nem mozdul arrébb, akkor kerülök én, mielőtt felkenődnék rá.

Amúgy szerintem a dohányosoknak is van normálisabbja, és tekintettel vannak a nem cigizőkre. Az emberi mentalitás az, ami fajsúlyosabb ebben a kérdésben (mind a két táborra nézve).

A dohányzást inkább állítanám párhuzamba az alkohollal vagy a droggal, mint az öncsonkítással, mert annak vannak reális okai is, és több szintje is.

Jaj igen, a kedvenc témám! :-D Köszönöm szépen. Végre valaki, aki azon a véleményen van annyi meg annyi témában, mint én meg a családom! Azért jó, hogy nem vagyunk egyedül ebben a bazinagy országban.

Nekem az különös kedvencem, amikor ilyen 14-15 éves kölykök szájából látom lógni a koporsószeget (mert azért lássuk be, az én koromban azért még nem merik, bár ki tudja, az egyik osztálytársamat folyton ezzel zaklatják), akiknek még bőven ott van a tojáshéj a seggén, de azért már bulizik, meg iszik, meg a lényeg; hogy cigizik. Úgy imádom őket, de tényleg, főleg amikor ülök a nagyimmal a kocsiban és épp hogy ahogy elsuhanunk az utcán szembe jön velünk egy ilyen kis taknyos, akinek a szájából ott lóg a fehér rudacska és épp a zsebében matat, a tüzét keresi. Komolyan, ha ilyet látok, legszívesebben azonnal kiugranék akár a még mozgó járműből is, és rojtosra rúgdosnám az illető drágalátos birka seggét, hogy azt is megbánja hogy egyáltalán cigire nézett. Mégis hogy gondolják? Hogy van pofájuk rá?? De tényleg: gondolkodtunk már azon, honnan az az elmés ötlet, hogy ilyen 14 éves cingár gyerekek ilyen jó előre elcsesszék a tüdejüket? Ennyire szívük vágya tüdőrákban meghalni? Bár igaz is, ki vagyok én, hogy ebben útjukba álljak, de akkor is.... Arrrgh.... Na jó, így csak magamat húzom fel, úgyhogy inkább értelmesebb témára térnék át az önemésztésből.

A nagyim már megjárta a poklot, tizenvalahány évig, mitöbb huszonvalahányig megszakítás nélkül dohányzott. Aztán pár éve leszokott róla. De máig is megemlegeti, hogy micsoda egy kínszenvedés volt... És pluszba egyből felugrott rá vagy 10 kiló. És ez most nem arról szól, hogy hű-de-sovány leszel a cigizéstől. A cigi csak az étvágyat veszi el, és ezért érzik úgy az emberek, hogy fogynak tőle. Vagy lehet hogy nem is érzik, én nem tudom, még nem próbáltam. De én azóta vagyok annyira biztos abban, hogy soha az életben nem fordulok majd a dohányzás felé, amikor a Bodies kiállításon láttam a bemutatását annak, hogy milyen egy egészséges ember és egy dohányzó tüdeje. Valami borzalmas volt a cigis tüdő, szürke és olyan mintha elszenesedett volna, konkrétan félni kezdtem tőle. És ami a legszebb volt az egészben, hogy a két tüdő közt volt egy úrna-féleség, átlátszó fallal, ahová minden elkedvetlenedett egyén szabadon bedobhatta a doboz cigijét... (Aztán biztos a kiállítás takarítói szívták el az összeset, ha-ha...)

 Tény, nem ettől a bejegyzéstől fog valaki le- vagy rászokni a cigarettára, vagy bármi másra. Mint ahogy a dohányreklámok betiltása, vagy a sokkoló szemléltetés sem vezetett semmire. Sőt, teljesen más jön le ebből a cikkből, minthogy észérveket próbálnál meg felsorakoztatni.

Hogyha már a dohányzás miértjét próbálod leírni, először is nézz körül az állatvilágban nyugodtan. Millió és egy cikk szól arról, hogy az emberek miért dohányoznak, isznak alkoholt vagy használnak vegyszereket. Meg fogsz lepődni, hogy bár tény, mi döglesztjük meg saját magunkat, az állatvilág vonzatában nézve a tényeket, sok a párhuzam. – Az emberek igenis tartozni akarnak valahova, valakihez. Figyelmet szeretnének felkelteni, és ezért is lóg a koporsószög a szájukból. Másfelől függőség, amiről nehezen vagy könnyen (embere válogatja) lehet leszokni.

Nem feltétlenül vagyok a radikális protestálás mellett a dohányzással szemben. Téged sem fikázni szeretnélek.

De következőre elemezz ki egy régi dohányreklámot! Érdekes megnézni, hogy mit üzennek mondjuk. – Meglepő, hogy még a gyártó is kettősséget és ellenszenvet sugall! Ugyanakkor túl nagy pénz van benne, hogy ne mérgezzük magunkat.

Nem ettől lesz a Föld jobb, vagy rosszabb; hosszú vagy rövid életű. Egy ember sem ettől lesz ilyen vagy olyan.

De sok a hely úgy gondolom, és még mindig át lehet menni a másik oldalra a füst elől. – Tudod, csordaszellem. Nem fog senki azért nem füstölni, mert képtelenek vagyunk kompromisszumot kötni. Az a baj, hogy te sem erre törekszel, hanem kampányolsz ellene, fölöslegesen. (Gondolok itt arra, hogy kinek mihez van joga.)