Körömrágás
Krisza 2010.10.10. 13:29
Gusztustalan, és csúnya és egészségtelen szokás. Sajnos erről is van bőven tapasztalatom, mert nagyon sokáig rágtam a körmöm, és még mindig csak részlegesen szoktam le.
A részleges leszokást úgy kell érteni, hogy már csak a hüvelykujjamon rágom. xD De már az is javuló tendenciában van!
Nem tudom ki hogy van vele, én nem idegességemben rágom, hanem pusztán unalmamban, és a leggyakrabban észre sem veszem, csak hopp, már megint rövidebb a körmöm.
Azt, hogy a hüvelykujjam kivételével már az összes ujjamra sikerült karmokat varázsolni, úgy értem el, hogy egyszerűen megfogadtam magamnak, hogy többé nem rágom. És azóta így is van.
Sokat segít nekem, ha be van valami élénk színre lakkozva. A különböző csípős meg mit tudom én milyen speciális körömlakkok nem igazán jöttek be, de hát ízlések és pofonok.
Tényleg az a legfontosabb, hogy legyen egy szilárd elhatározás az agyadban.
Esetleg ha raksz rá valami ízléses körömmatricát, vagy festesz rá valami bonyolult mintát, talán nem is lesz szíved „megcsócsálni”! Nekem ez vált be a legjobban.
Egyik barátnőm sokkal durvábban rágta, mint én, (szó szerint tövig), neki a műköröm segített. Azt szerencsére nem rágta. :D
Na persze nem azok az ocsmány borzalmak, hanem az a rendes köröm kinézetű műköröm.
Ilyen esetben szerintem ez is nagyon jó megoldás.
Ha bárkinek valami jó ötlete van a leszokás illetően, ossza meg bátran!
Minden „sorstársnak” azt tudom mondani, hogy hajrá, hajrá, menni fog ez, csak akarni kell!
|
Jó a cikk. 2-3 éve rágom a körmöm, idegességembe, és unalmamban is, hiszen.. mind egy.
De a hozzászolásokból is tippeket nyertem, hogyan szokhatnék le.
A lakk nálam sem volt jó.